0. nap

*fogadjátok sok szeretettel a legfrissebb sztorinkat, ami egy jó lány és rossz fiú megismerkedésével indul*

Nyár volt. Igazi kánikula, és én egy fesztivál kempingjében szenvedtem épp a sátram felállításával. Hátamon éreztem, hogy egy tekintet figyel az egyik fa mögül. Éppen az útmutatót bújtam, hogy melyik pálcát hova illesszem, amikor finom kopogtatást éreztem a vállamon. Nagyot fújtatva, kissé dühösen néztem fel. Folyt rólam a víz, és erős vágyat éreztem arra, hogy földhöz vágjak mindent, felüljek a vonatra, és hazamenjek.

- Mi van? - kérdeztem kicsit sem kedvesen.

- Láttam. hogy próbálod megfejteni a sátorállítás rejtelmeit. Kéne egy kis segítség? Nem olyan bonyolult - szólalt meg mély hangon a kopogtató, egy mérsékelten kigyúrt srác. Komiszul rám villantak szalamandraszemei, sötét göndör fürtjeit hanyagul félresöpörte a homlokából. Megfigyeltem, hogy fekete feszülős trikóban és sötétkék rövidnadrágban ácsorgott kérdőn flip-flop papucsában. 

Ööö - próbáltam összeszedni a gondolataimat és nem elvörösödni - hát ennél rosszabb már nem lesz - vontam meg a vállam és arrébb araszoltam, hogy leguggolhasson mellém.

- Gyere, megtanítalak - mondta magabiztosan, és a kezemben lévő pálcáért nyúlt. Az ujjaink összeértek, és borzongás futott végig a gerincemen. Mintha villám csapott volna belém. Egy pillanatra szinte megállt a világ, csak ő létezett, fejemben felcsendült Ed Sheeran - Perfect című száma, és egyszerűen elfelejtettem átadni az alkatrészt. 

- Ez kelleni fog hozzá - vigyorgott rám. 

Zavartan húztam el a kezem, és csak áhítattal néztem, ahogy profin nekiáll összerakni az otthonomat az elkövetkezendő 10 napra. Néhány percig csendben munkálkodott, majd hirtelen felém fordult és azt kérdezte:

- És... hogyhogy egyedül? 

- Csak 5 napig. Aztán majd érkezik az egyik legjobb barátnőm - mosolyogtam rá - Addig ide-oda csapódok. Te kikkel vagy itt?

- Néhány haverral ugrottunk le - felegyenesedett és egy közeli sátorra mutatott - ott lakunk. Ha van kedved, csatlakozhatsz hozzánk az esti fröccsözésen. 

- Köszi. Igazából most, hogy már nem kell aggódnom azon, hogy hol fogok aludni, nincs is más programötletem - válaszoltam hálásan.

- Meghívhatsz valamire, amiért ilyen jófej voltam - paskolta meg a felállított sátor oldalát. - Kicsit stabilabb, mintha te csináltad volna, de ha esetleg összeesik, nyugodtan aludhatsz nálunk. Elférünk.

A levegő 30 fokról hirtelen 40-re forrósodott, én pedig vörösen bólintottam, de nem azért, mert a nap megkapott.

- Nyugi, csak vicceltem - nevetett rám, majd elköszönésként kacsintott, lehetetlenné téve hogy elhiggyem, valóban nem komolyan gondolta. 

Néztem ahogy távolodik, majd fáradtan bedőltem a 100 fokos sátorba.

***

folytatjuuuuk uwu