***
A hőmérséklet fokozatosan elviselhetőbbé vált, ahogy közeledett az este. Kipakoltam a cuccaimat, elrendeztem a matracomat és hálózsákomat, bár nem hittem volna, hogy utóbbira valóban szükségem lesz. A kulacsomért nyúltam, de egy csepp folyadék sem volt már benne, így elindultam, hogy friss vizet keressek.
Út közben, szlalomozva a sátrak madzagjai közt, nézelődtem a kempingben, hogy lecsekkoljam, kik érkeztek. Rengeteg fiatal, nagy társaságok. Áradt felém a fűszag. Már most sokkal több élet volt, mint mikor érkeztem - a legkülönfélébb zenék keveredtek, többen tervezték a programok felkeresését, de voltak akik épp most kezdték el élvezni, hogy végre ismét kibírható az egymáshoz érés. Megpillantottam a sármos úriembert is, épp valami viccen nevethetett. Ha jól számoltam, négy barátjával érkezett.
Végül megtaláltam a csapot, egy tíz perc sétára volt csak. Mikor visszaindultam, azon őrlődtem, mégis milyen ürüggyel menjek oda megmentőmékhez. Van-e egy gyújtójuk? Nem dohányzom. Sörnyitót is hoztam magammal, így az is kilőve. Megvan! Az lesz a legjobb, ha kérek egy zsebkendőt. Hezitálva közeledtem, mire kedves barátom észrevett és lelkesen intett, hogy menjek csak oda. Nagy levegőt vettem és mosolyogva elindultam. Balszerencsémre, figyelmemet elkerülte egy rosszul bevert cövek, így kiterültem, mint egy béka az úttesten, a társaság lábánál. Bénázásomat röhögés kísérte, míg én megszégyenülve feltápászkodtam.
- Huh, várj egy kicsit, ülj le, hozok egy ragtapaszt - hallottam egy hangot, mikor tudatosult bennem, hogy a lábujjamban érzett fájdalom vérzéssel is járt. Két másodperc múlva visszatért a hang gazdája, és egy dínós ragtapaszt nyújtott felém.
- Köszi - motyogtam, és elláttam a sérülést. Utána csak zavartan ültem ott, fel sem mertem nézni, miközben bemutatkoztam - de mindenki csak Pötyinek hív.
- Csanád - intett egy baseball sapis srác, majd a mellette álló hosszú szőke hajú fiú is megszólalt, őt Eriknek hívták. A maradék Márk és Tomi voltak.
- Én Sebi vagyok, múltkor ezt elfelejtettem - ült le mellém megmentőm, és kezembe nyomott egy poharat - Rosé vagy fehér?
- Rosé, de igazából csak egy zsepiért jöttem - dobtam be megkésve a kamuindokot, de akkor már senkit sem érdekelt.
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése