*naplóbejegyzések. Igen, egy E/1 sztoriról van szó alapból is, de kit érdekel, ki kell élnünk valahol magunkat*
***
Úristen. Ma öt másodpercig rám nézett. A szemembe. Tekintetünk öt másodpercig egybeolvadt, és egy kicsit kiléptem a valóságomból. Talán levegőt venni is elfelejtettem, csak lebegtem ebben a köztünk létrejött törékeny térben, elvesztve az irányítást a fizikai valóm felett, hatalmasra tágult pupillákkal bámulva őt.
Sajnos a csodás pillanatnak a lelassult idő ellenére is hamar vége szakadt. Nem tudom, hogy észrevette-e, hogy belül meghaltam.
***
Koncert alatt megfogta a kezem, hogy az első sorba húzzon, mert tudta, hogy imádom az együttest, de félek attól, hogy összenyomnak. Közben is láttam, ahogy oldalra pillantottam, hogy rajtam tartja a szemét. Mennyire aranyos már!
***
"I was hangin' with you and then I realized
I didn't think it was true, I was surprised
When I found out I've fallen for you
I didn't wanna believe my feelings for you
I didn't wanna believe that I could lose you
If I told you just how I felt
But I can't help it
I'm falling for you"
***
Én nem hittem volna, hogy létezik ilyen édes ember a világon. Elolvadok. Na nem mintha valami nagyon különös történt volna, de tényleg ő a megmentőm. Fürdeni indultam, de furcsa hangok érkeztek a zuhanyzók felől, a lámpa persze nem égett, így én is csak kint toporogtam az ajtó előtt, nem tudva, hogy egy vállalkozó szellemű pár vagy egy baltás gyilkos vár rám odabent. Ahogy ezen elmélkedtem, és bevallhatom, hogy közel voltam a visszaforduláshoz, ismerős flip-flop papucsok csattogtak be a látómezőmbe.
- Vannak bent? - pillantott le rám.
- Nem. Azaz nem tudom. Szóval nem sorban állok, vagyis igen, de én következnék, csak félek bemenni - nevetgéltem zavartan és elmondtam, hogy hangokat hallottam bentről.
Vártam, hogy kinevessen, de csak kérdőn nézett rám, majd nagyot sóhajtva belépett a helyiségbe és felkattintotta a villanyt. Egy vörös bunda suhant el a lábam mellett és szaladt el az erdő felé.
- Köszi - motyogtam, kissé szégyellve, hogy egy róka hozta rám a frászt - és bocsi, hogy életképtelen vagyok.
- Inkább ez, mint hogy megharapjon és a barátnődnek egyedül kelljen fesztiváloznia - paskolta meg a fejemet, majd elslattyogott a másik vizesblokkhoz.
Megnyugodva léptem be. Aztán eszembe jutott, hogy most tulajdonképpen együtt fürdünk. Jó, igazából nem. De mégis. Egyszerre zuhanyzunk, és csak néhány fal választ el minket. Aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot, mielőtt túl vizuálissá nőtte volna ki magát a történet.
***
Oké, igyekszem nem mindig róla írni. Rengeteg dolog történik itt, jobbnál jobb programok követik egymást, a többiekkel is remekül kijövünk, és egy percig sem unatkozom.
Ma például nem is találkoztunk, mert a nap felét átaludta, a másik felében pedig Erikkel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy strandra. Képtelenek voltunk elviselni a hőséget, a víz pedig sokat segített. Utána pedig megkerestük a legalterebb programot, szóval az egész napot kettesben nyomtuk végig. Érdekes ember. Mesélt a zenekaráról, a kedvenc eldugott helyeiről Pécsett - ott született -, a kutyájáról, a szakmai gyakorlati helyéről, meg a munkatársáról, akihez egyértelműen melegebb érzések fűzik, de még nem tudja, mi lesz belőle. Erre - mielőtt még átgondolhattam volna - kicsúszott, hogy ismerős. Persze rögtön beszélnem kellett róla, de próbáltam minél kevesebbet elárulni, nehogy kiderüljön, hogy Sebiről van szó. Nem is tudom, miért nem mondtam meg egyenesen. Talán még én sem tudom, hogy mit érzek, hiába vackolta be magát a gondolataimba, és álmodozok róla a nap minden percében. Öhm... Najó. Talán csak ijesztő lett volna egy ilyen közeli barátjának bedobni. Nem is ismernek, és én sem ismerem őket.
Mégis mit művelek? Ez csak pár nap a nyárból, lehet, hogy soha többé nem találkozunk.
Help me. Totálisan beleestem.
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése